– Hallod te egyáltalán magad? – gúnyolódtam, a kezem még mindig Sienán pihent, a tekintetem pedig Fionára szegeződött. – Elhagytál, Fiona. Elhagytál. Egy gazdag olasz Alfáért, akinek több pénze volt, mint esze. Abban a pillanatban széttetted neki a lábad, amint azt hitted, többet tud adni neked. Ne állj itt, és ne akard átírni a történelmet.

Az arca eltorzult, de én nem hagytam abba. A hangom fele