Végül úgy szívtam be a levegőt, mintha valami szent dologra készülnék, és leírtam, amit igazából mondani akartam. Nem az aranyos verziót. Nem a tiszta verziót. Az igazságot. A mocskos, ziháló, p***i-lüktető igazságot.

ÉN:

Ha azt álmodom, hogy a f***oddal fojtogatsz, nem ébredek fel.

Örökre ott maradok.

Lehet, hogy még lakbért is fizetek majd abban az álomban.

Rányomtam a küldésre.

Aztán áthajított