A farkasom elveszíti az eszét a fejemben. Fel-alá járkál. Vonít. Úgy karmolja a koponyám falát, mintha ki akarná tépni magát, hogy ő maga ugorjon rá.

(Igen, igen, igen – vedd el – sajátítsd ki – hagyd, hogy megcsomózzon minket, még akkor is, ha nem tud – baszd meg a szabályokat – baszd meg a holdat – baszd meg az egészet, csak ezt a f**zt ne –)

Még jobban homorítom a hátam. Visszatolom magam felé.