– Mondd ki újra – morogta a számnak. – Mondd, hogy akarod. Mondd, hogy érzed.

– Érzem – zokogtam, a körmeim a vállába fúródtak. – Mindenhol érezlek. Mintha már bennem lennél. Mintha mindig is ott lettél volna. Kúrj meg, Damian. Kérlek. Szükségem van rá. Rád van szükségem.

Ennyi volt.

Nem szólt semmit. Nem volt rá szükség.

A kezei a csípőmhöz lőttek, az ujjai olyan erősen markoltak meg, hogy zúzódá