Damian keze megszorul, ahogy megragadja a kezemet.

– Szó sem lehet róla. – Kurvára nem osztozom a társamon.

Elém lép, beállva közém és Wyatt közé.

– Ő az enyém – morogja Damian. – A kötelék nem hajlik. Nem szakad ketté. Megvolt a te időd. Tiéd volt a teste, a nyögései, a pinája, ami köréd szorult, miközben még többért könyörgött. Ennek vége. Most már az én jelömet viseli. Most már nekem fo