Egy fél másodpercre elcsendesedett, pont annyi időre, hogy azt higgyem, talán végzett. Aztán suttogott, gonoszan, mélyen, tele tiszta, aljas energiával:

*Damian…*

A kötelék pedig akkorát sikoltott, hogy a párnába kellett harapnom, nehogy hangosan felnyögjem a nevét.

Felpattantam az ágyban, a lepedő lerepült a meztelen testemről.

– ELÉG!!!!!!

Teli tüdőből ordítottam, a szó olyan hangosan robbant ki