– Talán azt akarom, hogy tönkretegyenek. Ő legalább úgy néz rám, mintha én lennék a mindenség. Nem úgy, mint valami elromlott holmira, amit meg kell javítanotok.

– Tudjátok mit, Anya? Apa?

– Én leléptem. Bánom, hogy egyáltalán elmondtam nektek bármit is. Inkább pofabe kellett volna tartanom, és hagynom, hogy azt higgyétek, én vagyok a ti tökéletes kis omega lányotok. De nem... Egyszer az életben