A könnyeim újra záporozni kezdtek. Hayes magához húzott, átkarolta a vállam, a hüvelykujjával megnyugtatóan simogatta a karomat.

Anya letörölte a saját könnyeit. – Szeretünk, Aria. Ezért fáj ez annyira. Gyere haza. Keresünk neked segítséget a tüzelésre, adunk teret, hogy tisztán tudj gondolkodni. Nincs több titkolózás. Később akár... Hayessel is beszélhetünk rendesen. Mint egy család.

Apa mereven