„Mi…?”

„Pontosan hallottad, mit mondtam.”

„Szeretlek, Aria. Talán még mindig. Már magam sem tudom. De egyet biztosan tudok.” Keserűen felnevetett, és megrázta a fejét. „Nem tudok ott állni és mosolyogni, miközben egy másik férfi gyerekét hordod a szíved alatt. Nem tudom megtenni. Inkább örökre eltűnök, minthogy ezt végignézzem.”

„Wyatt…” – suttogta anya.

„Nem.” Felemelte a kezét, le sem véve rólam