Két másodperc.

Csak ennyi volt.

Két nyomorult másodperc.

Ha hamarabb mozdulok…

Ha gyorsabban reagálok…

Ha nem hagyom, hogy Aria nyisson ajtót…

Ha egyszerűen csak becsapom…

– Ha.

Lehunytam a szemem.

– Gyűlölöm ezt a szót.

Túl késő volt már a „ha”-hoz.

Túl késő a „talán”-hoz.

Túl késő a „kellett volna”-hoz.

Finoman a falnak vertem a tarkómat, és a mennyezetet bámultam.

– Hallod?

– Hozzád beszélek.

M