– Nocsak, nocsak, mit látnak szemeim? – Az ismerős gúnyos hang áthasít a levegőn, tettekre sarkallva engem. Kapkodva próbálom felhúzni a ruhámat, hogy eltakarjam a szemérmemet, míg Darius védelmezően elém áll, tekintetével a hang forrása felé fordulva. És ott áll Katarina, jelenléte diadalt sugároz.

Félmosoly húzódik az ajkán, ahogy felméri az előtte lévő jelenetet – Dariust, ahogy az alkóv faláho