Ryker erős karjai ringatnak, amint fürgén elindul felfelé a lépcsőn. Fészkelődöm az ölelésében, kényelmetlenül érint a hirtelen közelség.

– Nem kell vinned, tudok járni – ragaszkodom hozzá, küzdve azért, hogy kiszabadítsam magam.

– Nem, most nem kellene sétálnod – vág vissza mogorván, a hangja nyugodt, de szigorú. – Gyengének és szédülősnek érzed magad. Eleshetnél.

Mi a fene? Nem hiszem el ennek a