– Ugyan már, Darius, jó móka lesz! – erősködöm egy órával később, nem sokkal azután, hogy Lenora befejezte a vérfiának kiosztott hegyi beszédet, és a hangom visszhangzik a sziklafal tetején álló kastélya hatalmas előcsarnokának makulátlan, fehér márványfalairól. Darius éles és fáradt pillantást vet rám, amelyből sugárzik, hogy az ötletet körülbelül annyira találja vonzónak, mint egy purgatóriumban