Kaelia

Anélkül, hogy több időt pazaroltak volna, a két férfi kapkodva mozdult, mintha attól tartanának, hogy meggondolom magam. Remegő kézzel nyúltak a zsebeikbe, és egy maréknyi érmét öntöttek a tenyerembe, mozdulataik sietősek és ügyetlenek voltak. Lenyéztem az érmékre, majd lassan felvontam a szemöldököm, hagyva, hogy a csend beszéljen helyettem.

Azonnal összerezzentek. Pánik suhant át az arcu