A férfi látta, hogy Valerie felismerte.

Önelégült mosollyal a szája szélén így szólt: "Tudtam – még mindig emlékszel rám."

Valerie odasétált, és helyet foglalt egy üres széken.

Ránézett, és azt mondta: "Persze, hogy emlékszem rád."

Aztán egy félmosollyal hozzátette: "Végül is, az összes férfi közül, aki valaha is hajtott rám, te voltál a legrondább, és a te módszered volt a legkínosabban elavult."