Avery

Békés volt az út a Keleti Határvidék erdején át, pettyezve a borostyánszínű leveleken átszűrődő késő délutáni napfénnyel. Lépteim könnyű ritmust találtak a döngölt földön, és napok óta először szinte normálisnak éreztem magam – elég erősnek ahhoz, hogy egyedül sétáljak, hogy úgy mozogjak a világban, hogy ne legyen szükségem valakire, aki elkap, ha megbotlom.

Egyik kezemet a még mindig lapos