Avery

A vacsora csendes volt és meghitt, olyan módon, ami még mindig törékenynek és újnak tűnt – az a fajta béke, amiben csak óvatosan tanultam meg bízni, mintha egy túl hangos lélegzetvétel is darabokra zúzhatná. Megint Ryker főzött, valami könnyűt és táplálót. Azzal az óvatos figyelemmel nézte végig, ahogy eszem, ami már nem tűnt tolakodónak, csak... jelenlévőnek. Gondoskodónak.

Most a nappaliba