Avery

Ryker már azelőtt kinyitotta az ajtót, hogy odaértem volna, tekintete a rá jellemző ösztönös védelmezéssel pásztázott végig rajtam. – Avery. Milyen volt a napod?

– Jól – feleltem gépiesen, miközben beszálltam. – Csak... fáradt vagyok.

Nem volt teljesen hazugság. A délután érzelmi súlya nehezen ült a vállamon. De ahogy a hintó elindult, és nekitámaszkodtam az oldalának, a köteléken keresztül