Avery

A lábamra állított az ágy mellett, a lenti tűz fénye táncoló árnyékokat vetett az arcára, miközben lassan, megfontoltan kigombolta a ruhámat. – Mondd, mit akarsz – suttogta a halántékomhoz hajolva.

– Téged – leheltem. – Téged, egészen.

A ruha a lábam elé hullott, és a keze már rajtam is volt, ujjhegyei a derekam ívét követték, majd a hasam enyhe domborulatát, ahol a gyermekünk növekedett. –