Rei

Gemma fonja körém a karját, miközben keservesen zokog. Sápadt, a haja pedig teljesen kócos; megölöm azt, aki kezet mert emelni rá. Csak és kizárólag én vagyok jogosult arra, hogy ilyen állapotba hozzam. Épp ezért az enyém.

– Jól van, hiszek neked. És ki foglak hozni innen – biztosítom, miközben kibontakozom az ölelésből. A zsebembe nyúlok, előveszek egy zsebkendőt, és átnyújtom neki.

– Köszön