Gemma

Döbbenten zihálok fel, miközben próbálom kinyitni a kocsi ajtaját, de az egyszerűen nem mozdul. Visszapillantok Reire, aki önelégült vigyorral az arcán mered rám. Rohadék! Bezárta az ajtót. – Tényleg mosdóba kell mennem, nagyon kell – mondom sietve, kitalálva egy ürügyet, hogy elmehessek. Önelégült vigyora gúnyos mosollyá szélesedik, én pedig nem bírom megállni, hogy ne nézzek rá dühösen.

–