Rei

Abban a pillanatban magamhoz ölelem Gemmát, ahogy kinyitja az ajtót, ő pedig tovább sír a karjaimban. – Semmi baj – suttogom, és lassan simogatom a hátát, miközben zokog.

– Semmi baj, Gyöngyszem. Nem kell sírnod. Minden rendben van – biztosítom róla, de ő megrázza a fejét. Szorosan markolja az ingemet.

– Nem tehetem, Rei. Nem megy. Én csak—

– Muszáj lesz – szakítom félbe. Meg kell nyugodnia