Rei

– Pihenhetek már? – kérdezem Gemmát, miközben a szobámba kísér. Elmosolyodik, és bólint.

– Ma nagyon szépen haladtál, úgyhogy igen. – Hála az égnek. Már több mint fél órája járom a belső udvart a mankóimmal. És fáradt vagyok, pihennem kell. Végigdőlök az ágyon, miközben Gemma elteszi a mankóimat.

– Szépen haladunk. Idővel képes leszel nélkülük is járni – mondja Gemma, és én teljesen egyetért