Siena

Elvesztettem a fonalat, hányadik napja is van a hétnek. Abbahagytam a számolást, és hagytam, hogy az idő egyszerűen csak teljen. Az idő egyetlen állandó fájdalommá mosódott össze; minden másodperc a végtelenségig nyúlt, és minden lélegzetvétel arra emlékeztetett, hogy még mindig ott vagyok.

Azon a helyen, ahol soha nem akartam lenni. Azon a helyen, ahol lennem kellett. A testem azért mozgott