Miután Evangeline befejezte a mondandóját, lazán behúzta maga mögött az ajtót, és kisétált Dominickal.

Marlowe eközben még szorosabban markolta a kezében lévő seprűt, és vadul csikorgatva a fogát meredt a szorosan zárt ajtóra.

„Alábecsülnek, ha azt hiszik, hogy csak úgy kirúghatnak innen! A családom tönkrement, és annyit szenvedtem ezen a lepusztult helyen, de végre sikerült megvetnem itt a lábam.