"V… Viktor!" – zihálta Camila, hangja remegett a borzalomtól, ahogy a múlt rémisztő emlékei áradatként törtek elő az elméjéből. A lábai megremegtek alatta. "Te… te élsz?!"

Viktor vigyorgott, ugyanaz a kegyetlen, ravasz mosoly terült el az arcán. "Ó, Camila. Nem úgy tűnik, mintha el lennél ragadtatva attól, hogy életben látasz, kedvesem," – húzta az időt gúnyosan, széttárva a karját, mintha csak öl