**Elysia**

Órák teltek el, és most már koromsötét volt, ahogy még mindig a padlón feküdtem a hátamon, és üres tekintettel bámultam a plafont. Sosem fordult meg a fejemben, hogy mekkora hibát követtem el azzal, hogy a menedékházban maradtam. Ő mindig ott volt nekem, gondoskodott rólam, én pedig csak úgy otthagytam őt egyedül... Tudtam, hogy ott kellett volna lennem mellette. Ott akartam lenni melle