Valeria szívét a félelem és a tétovázás keveréke töltötte el, és egyre csak hátrált.

Serena közelebb lépett, a szemébe nézett, és így szólt: – Sosem bántatok velem úgy, mintha a saját lányotok lettem volna. Ne hidd, hogy nem tudok arról a tervetekről, hogy fel akartatok darabolni.

– Semmit sem tettem, mégis paranoiások vagytok. Féltek, hogy visszajövök, és magamnak követelem a családi vagyont. Ez