Egyikünkről a másikra nézett. A kezei szinte remegtek, mielőtt a háta mögé dugta őket.

– Etta? – léptem előre, és megsimítottam a karját.

– Természetesen maradhatsz velünk – bólintott Emmeline a helyéről.

Ettára néztem. Úgy tűnt, a sírás határán van. Éreztem, hogy teljesen maga alá gyűrte bármi is volt az, ami bántotta.

– Menjünk a házamba. Írok Callumnek, hogy tudja, hol vagyunk, elkészítjük a va