– Sera – lépett elő Jaxon, és szótlanul megölelte a nővérét.

Rena örömmel fogadta az ölelést. Jaxon még mindig a féktelen, labilis farkasnak tűnt, de láttam rajta, hogy kezd túllátni ezen.

– Hogy vagy? – szorította magához erősen, és hegeket keresve fürkészte az arcát.

– Jól – zsörtölődött a fiú, és a szemét forgatta.

– Most már itt vagyunk, szóval ha bármire szükséged van, csak szólj nekünk – lép