Adira szemszöge:

Kéz a kézben néztem őket sétálni, Corbin a lány mellkasához simult, és az elmémbe, bár próbáltam nem rá gondolni, mégis beférkőzött az ő képe.

*21 évvel ezelőtt*

– Kérlek, csak fogd meg, érted sír! – futottam utána, miközben a havi főkönyvét nézte át.

Egész nap sírt, és tudtam, hogy az apját akarja, de azt is tudtam, hogy az apja semmit sem akar vele kezdeni.

– Majd figyelek r