Callum szemszöge:

– Azonnal szólnod kellett volna! – üvöltöttem, mire az eszméletlen és megkötözött férfi a cellánkban felébredt a kiáltásaimra.

– Ő a volt férjem kémje. Ki akartam szedni belőle a mocskot, és meg is tettem; neked épp elég dolgod van – anyám ügyet sem vetett rám, odament a cella sarkához, a férfi pedig elhúzódott tőle.

A rongyon keresztül nyöszörögve, a szemével könyörgött nekem