Etta szemszöge:

Épp elég nehéz volt elhagyni a családomat és a barátaimat, de a tudat, hogy az alfám védelme nélkül, kizárólag a férfira hagyatkozva leszek, akit szeretek, kissé védtelennek éreztetett.

Soha életemben nem képzeltem volna, hogy elhagyom a földemet. Emlékeztem, hogy jártam az övén, amikor először vittük haza a Lunát, de hogy ott maradjak, és ott éljek az ő Lunájaként... Azt hiszem,