Kaelen szemszöge

Egy óra elteltével Gideon megállt, arcára kiült a rettegés. – Nem kellene visszamennünk oda? – kérdezte halkan, mintha már maga a felvetés is fájdalmat okozott volna.

Álltam a tekintetét, mellkasom sajgott ugyanattól a bűntudattól. – Valószínűleg azt hiszi, gyűlöljük… hogy magára hagyjuk a kegyetlenségükkel – motyogtam. – De szükséges volt. Ha nem kötöztük volna ahhoz a cölöphöz,