Valeria szemszöge

Amit Arthur Alfa tett értem, az nem volt kevesebb, mint hihetetlen. Olyasmit adott nekem, amit már régóta nem éreztem: esélyt a gyógyulásra, arra, hogy anélkül lélegezzek, hogy úgy érezném, megfulladok.

Órákat töltöttünk együtt, megismertük egymást, és olyan időt szántunk a másikra, ami ráérősnek és őszintének érződött. Volt benne egyfajta türelem, egy olyan tisztelet, amiről edd