~ Dorian ~

Most van vége a játéknak. A testem sziklakeménnyé dermed, ahogy a tartalék vészvilágítás felkapcsolódik, éles neonfénybe vonva az irodát. Csapdába estem a hirtelen világosságban, lelepleződtem. Érezte. Nincs menekvés a helyzet valósága elől. A farkam kőkemény, súlyos, és a nadrágom anyagának feszülve nyomódik a puha idomaiba. A testének súrlódása az intenzív izgalmamon őrjítő. Még egyet