~Dorian~

Megkönnyebbülten sóhajtok fel, amikor látom, hogy nincs az asztalánál.

Talán befejezte a disznóól feltakarítását az irodámban.

Jó. Így elkerülhetem, hogy rá kelljen néznem. Nincs szükségem arra, hogy emlékeztessem magam arra, mit tettem az imént a képzeletbeli másával.

Bebújok, egyenesen a mosdóba tartok, majd úgy súrolom a kezem, mintha bizonyítékot tüntetnék el.

Leülök, próbálok lélegez