Gyorsan közlöm Maeve-vel, Ronannel és Gaellel, hogy mennem kell. A mellkasom szorít, az agyam máris túl sok kérdéstől lángol. Áttúrom magam a rendőrség kapuján, a nehéz levegő kissé könnyebbé válik, ahogy kilépek a szabadba.

De nem jutok messzire.

– Hazel – szólít meg Maeve, utolérve engem, és a kapu felénél megrántja a karomat.

Megfordulok. – Mi az?

– Nem mehetsz csak úgy el – mondja, a hangja fe