Hazel

Szánalmas. Szánalmas. Szánalmas.

Olyan szánalmas vagy, Hazel.

A szavak mantraként visszhangoznak a koponyámban, miközben az előcsarnok padlóján fel-alá járkálok. A pulzusom nem lassult le azóta, hogy Doriant hordágyon vitték ki.

Rendben lesz, ugye?

A tenyerem az arcomhoz repül, és finoman megütögetem. – Erre gondolsz? Az ő jólétére? – suttogom magamnak, megrázva a fejem.

Istenem. A menyasszo