Hazel

Befejezzük az ebédet, és elindulunk visszafelé, egymás mellett sétálva a fényes kórházi folyosón. Dorian szinte lebeg mellettem, ajkait izgatott mosoly húzza mosolyra.

"Remek volt az ebéd, nem igaz?" – mondja, szinte ugrálva.

Halványan elmosolyodom. "Nem hiszem, hogy ezt elmondhatnám."

Hirtelen megáll, és elém lép.

"Miért? Az étel nagyszerű volt. Még csak nem is volt kórházi íze."

Összefonom