Hazel.

Ó, megint álmodom.

Csukva van a szemem, miközben fürdőzöm a fülledt csókban; a lélegzetem is elakad. Ez az álom… ugye csak álmodtam? Mert valóságosnak tűnt. Túlságosan is.

A kezem a vállára csúsztatom, mohón magamhoz húzom. Az illata megtölti az orromat, meleg és ismerős, mámorító. Istenem, jobban hiányzott az érintése, mint amennyire valaha is be merném vallani.

Érzem, ahogy a keze a köntö