Hazel

Másfél órába telik, mire elsétálok Dorian VIP-szobájáig, de nem azért, mert messze van, hanem mert az ajtóhoz közel még mindig egy helyben állok.

Imádkozom, hogy aludjon. A mellkasom összeszorul a gondolattól, hogy ébren kell szembenéznem vele – még mindig nem tudom, hogyan fogok válaszolni azokra a kérdésekre, amelyeket biztosan fel fog tenni.

Sóhajtok, és a testőrökre meredek, akik azonnal