~Dorian~

Belépek, Ruth pedig ott sündörög mellettem, és talán századszor is elismétli, hogy nem szólt apámnak a hirtelen jött görögországi utunkról. Nem válaszolok. Tekintetem végigsiklik a villán – azon, amelyről egykor megígértem Hazelnek, hogy együtt fogjuk megnézni. Azt hittem, talán békére lelek itt. De magam sem tudom, miért jöttem. Talán azért, hogy megkeressem őt? Gúnyos mosoly. Hamis maga