Hazel

Halk nyögés hagyta el az ajkamat, ahogy Dorian letérdelt elém. Nagy kezei beborították a melleimet, tenyere perzselően forró volt az érzékeny bőrömön. Hüvelyk- és mutatóujja először szándékos gyengédséggel sodorta a bimbóimat, szikrákat küldve egyenesen a központomba. A lélegzetem elakadt, a hátam ösztönösen megfeszült, és még jobban beletoltam magam az érintésébe, némán többet követelve.

–