Hazel

Lassan fújom ki a levegőt, ahogy leteszem a tányért Alistair elé.

Egy fél másodpercre találkozik a tekintetünk.

Aztán elfordítom a fejem.

Automatikus reakció – mintha valamihez érnék, ami egyszer már megégetett, és visszarántom a kezem, mielőtt a fájdalom visszatérhetne. Nem bízom benne, hogy az arcom semleges tud maradni, ha túl sokáig nézem.

Megfordulok – és Dorian az asztal felé tart, egy