Szerzői szemszög

A szél lágyan fújdogál a hajdinaföld felett, aranyszínű hullámokká változtatva a sápadt szárakat. A fa székekre kötött fehér selyemszalagok finoman lobognak. Valahol a távolban a zene csendbe halkul, ahogy Hazel és Dorian egymással szemben állnak egy vadvirágokból font, egyszerű boltív alatt.

Nincs sem palota, sem katedrális. Csak az ég, a föld, és egy szerelem, amely túlélt a tűz