Hades szemszöge.

– Tűnjetek az útból! – Nem kiáltottam.

Elugattam.

Az ajtó feltárult a vállam lökésétől, és a közös helyiség előtt minden emberem puszta ösztönből mozdult meg, ahogy végigviharzottam közöttük Norával a karjaimban.

Túlságosan is könnyű volt.

A feje a mellkasomra hanyatlott, a haja az állkapcsomat súrolta, és az elmúlt hónapok során másodszor valami hideg és ismeretlen érzés markolt