A csillagfényes randevúnk utáni napok olyanok voltak, mintha egy álomban éltem volna, amelyből soha nem akartam felébredni. Nyikolajjal egy olyan ritmusba kerültünk, amely egyszerre érződött újnak és valahogy ősi dolognak, mintha a lelkünk már táncolta volna ezt a táncot korábban is. Minden közös étkezés, minden séta a csillagok alatt, ahogy az ujjai az enyémhez értek, valami olyasmit épített fel