Visszahúzódtam Nikolai karjainak védelmező körébe, kiélvezve testének melegét, ahogy az enyémhez simult. A bálterem még mindig zsongott a döbbenettől és a suttogásoktól, de az ölelésében ezek a hangok jelentéktelenné halványultak. Nyx elégedetten dorombolt az elmémben, jelenléte erősebb és tisztább volt, mint valaha. Többé nem voltunk különállók, többé nem voltunk csapdában – végre teljesek voltun