Nikolai mellkasához bújva ültem, a könnyeim végre elapadtak; üresnek éreztem magam, de valahogy mégis könnyebbnek. A kert csendes nyugalma burkolt be minket, a víz sima köveken csörgedezett, a távolban szélcsengők énekeltek lágyan. Zavarban kellett volna lennem az összeomlásom miatt, a nedves folt miatt, amit a könnyeim hagytak az ingén, de csak egy furcsa nyugalmat éreztem. Mint egy vihar, ami vé